Felvettek, egyetemre megyek!

12mA 12. M továbbtanulói együtt várták a ponthatárok kihirdetését.

Sokan aggódtak a főiskolai, egyetemi felvételi miatt, hiszen már áprilisban rezgett a léc a májusi érettségi vizsgák alatt, ami a sikeres továbbtanulás egyik fontos láncszeme. Ahogy csendesedett a járványhelyzet, úgy jöttek sorra a vizsgák, bár a szóbeli elmaradt. Az érettségi osztályzatokat pontokra váltották, mindenki számolgatta vajon sikerül-e, vajon bejut-e oda, ahová tervezte, amire tanult a gimnáziumi évek alatt.

Július 23-án több ezer diákkal együtt örömmámorban úszott a tiszaújvárosi Fodor Anna Noa is, aki egy izgalommal teli, sikeres érettségi után a sikeres egyetemi felvételit is kipipálhatta. Pontszámai alapján oda jutott be, ahová készült, és amit első helyen jelölt meg.

- Én mindig is szerettem volna egyetemre járni igazából, csak a gimi elején még más, művészeti irányon gondolkodtam, végül az ELTE Természettudományi Karára jelentkeztem, első helyen a földtudományi, másodikon a környezettan, harmadikon meg földrajz szakon. A földrajz érettségire nagyon sokat készültem, tudtam, hogy azon sok múlik, abból emeltszintűztem a vágyott szakhoz. Felvételi nem volt, az érettségi, a nyelvvizsga és az év végi jegyek adták össze a pontokat. Az idén 302 volt a ponthatár, nekem 327 lett. Nagyon örülök, hogy sikerült, és nagyon féltem, hogy nem fognak felvenni, de most megkönnyebbültem, és izgatottan várom. Még pár hétig itthon élvezem a nyarat, aztán irány a főváros, két barátnőmmel fogok lakni albérletben Budán, és lesz egy kiskutyánk is, Maja - meséli Anna.

Molnár Péterné Mátyási Katalin az Eötvös gimnázium 12.M osztályának osztályfőnöke július 23-án pontpartira volt hivatalos. Diákjaival együtt várta a ponthatárok kihirdetését.

- Nem gondoltam volna még az év elején, hogy a tanév talán legvidámabb és legmeghatározóbb élménye ez lesz - nyilatkozta lapunknak Molnár Péterné Mátyási Katalin a Tiszaújvárosi Eötvös József Gimnázim, Szakgimnázium és Kollégium tanára. - Hivatalosan a felvételi eredményeket este 8 órakor sms-ben kapták a diákok, az én tanítványaim közül jó néhányan összegyűltek, hogy együtt várják ezt a sorsfordító sms-t. 8 óra előtt pár perccel kirakták az asztalra a telefonjaikat és ültek egymás kezét fogva, mint egy igazi szeánszon. Várták, hogy pár perc múlva eldőljön a sorsuk. Nagyon izgalmas pár perc volt. Majd eljött a 8 óra, és semmi. Egy telefon sem pittyegett, nem tudtam eldönteni, hogy viccesnek vagy kétségbeejtőnek találták-e ezt. Majd pár perc múlva az egyik fiú megkapta a várva várt sms-t, felvették. Innentől kezdve sorban jöttek az üzenetek, a gyerekek felugráltak, egymást ölelve örvendeztek, mindenkit felvettek. Természetesen azonnal hívták a családtagjaikat, barátaikat. Elképesztő volt látni, hogy milyen boldogok és osztályfőnökükként nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy ezt megosztották velem. Mindig igyekeztem, hogy egy nagyon jó közösséget alakítsak ki, ami sikerült is, de a korábbi hónapok megpróbáltatásai még inkább összecsiszolták őket. Egyébként a 12. M osztályba 32 fő járt, ebből csupán hárman nem jelentkeztek főiskolára, egyetemre. Van, aki munkát vállalt, van, aki szakképesítést szeretne szerezni, és van, aki külföldön folytatja az életét. Mivel az érettségi vizsgáik a várakozásaiknak megfelelően nagyon jól sikerültek, a többieket javarészt az első helyen megjelölt képzésekre vették fel, melyek közül angolos osztály lévén többen jelentkeztek angol szakra, vagy folytatják egyéb tanulmányaikat angol nyelven, de népszerűek voltak körükben a biológia tantárggyal kapcsolatos képzések is, mint például a gyógytornász, dietetikus, biológus, élelmiszermérnök, valamint a földrajzhoz kötődő földtudomány. Választották még páran a mérnöki, gazdasági, illetve jogi pályát, melyek minden évben slágerszaknak számítanak. Szívből gratulálok a végzős évfolyamnak, és sok sikert kívánok a tanulmányaikhoz!

Zsóri Zsolt is a helyi gimiből ballagott, igaz idén csak virtuálisan. A ballagás élményét sohasem élte át, hiszen most a koronavírus törölte ezt az életéből, nyolcadikosként meg nem ballagott, hiszen a hetedik osztályt már az Eötvösben kezdte meg. Kárpótolta viszont a sikeres egyetemi felvételi, ami elsőre sikerült, nem is akárhogy.

- Valójában hatodikos korom óta a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karára készülök, ott Európában is egyedülálló az oktatás, azt gondolom, hogy nagyon jó iskola. Orvosi diagnosztikai analitikusnak vettek fel, ezt jelöltem meg első helyen, ide szeretettem volna bejutni. A felvételi maga az érettségi volt, az alaptárgyakból középszinten vizsgáztam, és egy emeltet is tettem bioszból, hozzá jött még a középszintű nyelvvizsgám is. 324 pont volt a felvételi ponthatár, nekem 430 jött össze. Kollégiumot fogok igényelni, a „B” terv az albérlet. Reméljük, indul is majd az oktatás, hiszen már a vírus második hullámáról szólnak a hírek - mondta Zsóri Zsolt, aki szeptembertől a Debreceni Egyetem hallgatójaként folytatja tanulmányait.

Tanulni sosem késő, Deczki Natália is újra visszaül az iskolapadba. Évtizedek óta az egészségügyben dolgozik, a városi rendelőintézetben, most új területen próbálja ki magát.

- A budapesti Milton Friedman Egyetem szociológia szakára nyertem felvételt, amit levelezőn fogok végezni, kéthetente pénteken és szombaton fogok felutazni konzultációkra hat féléven át - nyilatkozta lapunknak Natália. - 1993-ban ballagtam, jó régen volt, most újra visszaülök az iskolapadba, bár a tanulás nem lesz annyira új, hiszen pont egy éve fejeztem be kineziológiai tanulmányaimat, most viszont az első diplomámért fogok tanulni. A szociológia mindig is érdekelt, de mindig más volt a prioritás, fiam született, dolgoztam, jött a természetgyógyászat, a kineziológia, a szociológiának pedig most jött el az ideje. Léptem egy merészet és sikerült. Magyarból emelt szintű érettségit kellett tennem, hiszen 2005 előtt, amikor én érettségiztem, még nem volt feltétele a továbbtanulásnak az emelt szintű érettségi, így most 14 év anyaga volt az ellenfelem, ebből készültem időt, energiát nem sajnálva, de megérte, sikerült. 26 éve az egészségügyben dolgozom, éppen az ágazat ünnepén, július elsején, Semmelweis napon felvételiztem, én így ünnepeltem. 26 éve dolgozom a fogászaton, lehet, hogy egyszer eljön az ideje, hogy váltani kell, ezért a „B” terv mindig jó ötlet. Hiszem, hogy nem csak egy lábon kell állni, hanem mindig menni előre, és ha van lehetőségem, én választhassak, ne legyek belekényszerítve a választásba. Augusztus 28-án kezdődik az egyetemi oktatás, remélem a koronavírus nem írja felül az eredeti forgatókönyvet. Van egy felnőtt fiam, Máté, ő is egyetemista, munka mellett tanul. Máté mindig is támogatott a döntéseimben, most is ő volt az egyik legboldogabb, hogy bejutottam az egyetemre.

berta