Még nem volt ilyen, de biztosan lesz még

kr gasztro zenekr gasztro zene

Ki volt éhezve a város. Nem csak az ételkülönlegességekre, hanem a rendezvényekre is, hiszen a koronavírus-járvány miatt hónapokig nem jártunk össze, nem mentünk egymáshoz, nem ülhettünk be koncertekre, színházba, s nem lehettünk együtt tömegrendezvényeken. Pedig a nyár erről (is) szól(na). Ezt a feltételes módot és a hangulatunkat oldotta a hétvégi Gasztro korzó, Tiszaújváros vadonatúj szabadtéri nyári rendezvénye, amit a művelődési központ előtt, a Széchenyi úton rendeztek meg szombaton.

Autók se ki, se be, korzózók annál inkább. Sétálóutca lett szombat délutánra a Széchenyi út. Volt utcaszínház, koncertek, retro kertészeti bemutató, s mi szemnek, de leginkább szájnak ingere. A gesztenyefák árnyékában babzsákon, a sétányon színes raklap utcabútorkon lehetet pihenni, no és jókat enni. Volt sorban állás is, vasalt lángosért, hamburgerért, halas finomságokért, kézműves sörért, zamatos borokért, kávé különlegességekért, klasszikus francia süteményekért. Volt édes és sós, volt erős feketéből, és chili szószokból. Jutott és maradt is mindenkinek, ételből és élményből egyaránt.

- Nagyon köszönjük mindenkinek, hogy eljöttek erre a rendezvényre és az önkormányzatnak, a helyi szervezőknek is, hogy itt lehetünk és gondoltak ránk - mondja az NN Gastro Bistro tulajdonosa, Czokó Attila. - A szakácsaink egy kis különlegességgel készültek mára, a szokásos kínálatunk a harcsa tortilla most egy kicsit át lett alakítva, a Paulaner sörrel lett megbolondítva és egy Paulaer-es sörtésztába készítettünk egy fritto misto-t, ami harcsa és tigrisrák keveréke, ez lett kisütve és ez van egy ciabatta-ba belecsomagolva. A másik sztenderd ételünk a tépett húsos tortilla, a harmadik egy mexikói chilis, marharagus, ami szintén tortilla lapba van töltve, és persze van egy desszertünk is. Rengetegen vannak, szerintem már nagyon ki voltak éhezve az emberek egy ilyen rendezvényre. Mi egyébként mindig egy gasztrotúrán vagyunk, úgyis mondhatom, hogy egy kicsit ki akarunk mozdulni abból a tipikus magyar szegmensből, inkább a magyarosnak azt az átalakítását szeretnénk kínálni, ami egy kicsit az új generációnak is tetszik. Természetesen a tradicionális dolgoknál is szeretnénk maradni, ezt a Tisza-parton hamarosan nyíló szállodánknál is észre lehet majd venni - mondja Attila.

Egy tiszaújvárosi borász házaspár is kitelepült a korzóra. Borbély Roland és felesége, Kiss Zsuzsa családi borászatuk, a Gallay pincészet borait hozta el a rendezvényre.

- Ez az első alkalom, hogy kitelepülünk Tiszaújvárosban, nagy örömünkre. Hétféle borunkat hoztuk el, vöröset, fehéret, rozét, félszárazat, szinte mindent, ami a palettánkon van. Nagyon jó ez a gasztro esemény, így most az ételekkel párosítva fogyasztják a borainkat. Ahogy itt hallottam másoktól is, már most megfogalmazódott sok emberben, hogy még akarnak ilyet Tiszaújvárosban. sorolja Borbély Roland.

Sokan vannak a kórzón, jönnek folyamatosan, alig lehet leülni, mindenki kiszabadult a konyhából. Nézelődnek, kóstolgatnak, vásárolnak.

- A barátnőmmel jöttem ki, nagyon jó itt minden, bár szerintem több étkezési hely, lehetőség is lehetne a jövőben. Nagyon jó, hogy végre van valami a városban, egy kicsit pótolja ez az elmaradt társasági életet - mondja Balogh Mária, majd odébb lépünk, és az utolsó falatokkal birkózó Évát kérdezem az ízekről.

- Harcsás és királyrákos ételt kóstoltam, nagyon finom volt és nagyon különleges. Mi nagyon nagy halevők vagyunk, havonta háromszor hal kerül az asztalra. Igyekszünk minden hétvégét együtt tölteni a családdal, sokszor útnak indulunk, kirándulunk és kipróbáljuk az éttermeket, kóstolgatjuk az ízeket. Ez, ami itt van a Széchenyi úton, nagyon tetszik. Nagyon hiányoltuk már a rendezvényt és az effajta programot. Épp itt ötleteltünk már, hogy egy ilyen jó lenne akár a város közepére, a Szent István útra is, sőt ki lehetne bővíteni gyerekjátékokkal, mint a Triatlon Nagyhét alatt. Mi erre nagyon vágyunk és mások is, hiszen a város a hétvégéken kicsit halottnak néz ki - mondja lelkesen Takács Éva.

Éhen, szomjan senki sem maradt. A szabadtéri konyhák izzottak, megállás nélkül dolgoztak. Csapolt kézműves sörök, pálinkakülönlegességek és ettől jóval erősebb is volt a kínálatban. Chili-szószokat terített ki standjára Koletán Gergely, az egri Chilliyard tulajdonosa.

- Mindenféle házilag készült csípős készítménnyel érkeztem erre a rendezvényre. Én termeltem és készítettem ezeket a chilis hagymalekvárokat és szószokat. Tokaji aszús mézes hagymalekvár, ez az egyetlen termékem, ami nem csípős, és kellemes kiegészítője egy libamájnak. Lime-os barbecue-s szósz, kék áfonyával megbolondított chiliszósz vadételekhez, és itt van az Erős Pistának a hússzorosa, amiben a világ öt legerősebb paprikájából három benne van - mutatja termékeit Gergely. - A magyarok szeretik az erőset és a fűszereset, biztos vagyok benne, hogy minden magyar kóstolt már chilit, én is közéjük tartozom, akik kifejezetten szeretik. A saját számíze szerint készítem el a termékeimet is - mondja a fiatal, gasztronómiában utazó vállalkozó.

Az ízélmény mellett látvány is volt, nem csak a konyhákban, a kertben is. A Március 15-e parkban a szökőkút vizében műkacsák úszkáltak, kertitörpék, díszgólyák pihentek a fűben. Józsi, a tömött textilember pedig a padon ücsörögve várta egy közös fotóra a vendégeket. Az ágyásokban nyíló virágok mellett retro kertészeti kiállítás rendeztek be, olyan tárgyakkal, amelyek ma már csak kiállítási darabok.

- Régebben, a hatvanas években nem voltak még kertészárudák, nem lehetett kapni mindenféle cserepeket, virágokat, az emberek abba ültettek, ami otthon elkopott, tönkrement, régi gumikba, kosarakba, vödrökbe, cserépedényekbe. A lakosság barkácsolókedvű volt és a fűnyíró is vagy nagyon drága volt, vagy nem volt, így mindenféle eszközből például centrifugának a motorjából készítettek fűnyírókat, de van itt egy régi lóvontatású eke is, ezzel szántottak, vetettek, és kofamérleg, amit a piacokon használtak - vezet minket körbe a szabadtéri tárlaton Sávolyi Péter, a Városgazda Kft. munkatársa, s közben elkezdődik az első koncert is. A Bridge zenekar kezdte, aztán jött egy utcazenész, Potyka Tamás egy szál gitárral, utcaszínház is volt a Derkó előtt marionett figuráit keltette életre egy bábművész, és itt lépett hosszú szünet után porondra a tiszaújvárosi mazsorett csoport is.

berta