Retro vasak a Tisza-szigeten

kr veteran 1Citroën ac4 Torpedo Kommerzielle, a 30-as évek luxusautója.

Igazi látványosság volt a város utcáin felvonuló két- és négykerekű járműcsodák seregszemléje. A gyerekkoromból jól ismert kocka Ladák vagy Wartburgok furcsa, nosztalgikus érzéseket keltettek bennem. Emlékszem, amikor az 1979-es Daciánkkal indult el a család a Balatonra. Autópálya és lóerők híján jó fél nap volt mire elértük célunkat. Apukám ezzel a zöld csodával járt dolgozni és mindig maradt benne egy-egy olajos szerszám, ezért elég büdös volt, nyáron pedig borzasztóan meleg, de nekünk ez az autó jelentette akkor a szabadságot.

Szóval, a szocializmus remekműveihez szép emlékek elevenedtek meg, de az igazán nagy látványosságot azok a négykerekűek adták, amiket még élőben soha nem láttam, csak régi filmekben. Rövid sétakocsikázás után a Tisza-szigeten parkoltak le, ahol közelebbről is meg lehetett nézni a veteránokat.

Sirály ez a Csajka!

Az orosz autócsodával már többször is találkozhattunk a városban, mivel tulajdonosa, Polgári László évtizedek óta itt lakik, és olykor-olykor útra kel vele.

- Ez egy nem mindennapi autó, és mérhetetlenül büszke vagyok, hogy az enyém lehet - kezd mesélni Polgári László.- 42 évvel ezelőtt vettem, és annyira összenőttünk, hogy el sem tudnám képzelni magam nélküle.

- Emlékszik rá, hogyan kezdődött ez a szerelem?

- Persze, nagyon is. Mintha ma történt volna. - mondja könnyes szemmel, látszik, hogy hirtelen elöntötték az emlékek. - Budapesten dolgoztam BKV-nál, mint buszsofőr 1978-ban. Hallottam, hogy a Röppentyű utcai telepen állítják ki az eladó autókat, hát kimentem megnézni, bár nem akartam venni, mivel akkor vettem egy Moszkvicsot, de azért csak kíváncsi voltam. Ez a Csajka ott állt és temérdek személyi igazolvány volt a motorháztetejére dobálva. Nézegettem, megcsodáltam, de nem értettem miért vannak a személyes dokumentumok rajta. Az egyik jelentkező világosított fel, hogy olyan sokan szeretnék ezt az autót, hogy ki fogják sorsolni az új tulajdonost. Közelebb léptem hozzá és láttam, hogy a szélvédőhöz oda van tűzve az ára. 28.400 forint. Az rengeteg volt abban az időben, tudtam, hogy nincs annyi pénzem, de borzalmasan tetszett az autó, hát odatettem én is az igazolványomat. A sorsolásnál majd’ kiugrott a szívem a helyéről, annyira izgultam. Egy félbe vágott focilabdába gyűjtötték össze a jelentkezők neveit. Amikor kihúzták a kis cetlit, és kezdték kibontani, szerintem a pulzusom kétszázat vert, amikor megláttam a P betűt a papíron. Majdnem elájultam. Bizony az én nevem állt a gyűrött papírdarabon. Megszólalni nem tudtam az örömtől - meséli elcsukló hangon. - Azóta nem is egyszer akarták megvenni tőlem, de soha nem adtam. Pedig voltak csábító ajánlatok. Volt olyan vevő, aki odajött hozzám, és azt mondta: „Uram! Ne foglalkozzon a milliókkal, mondja meg mennyit kér az autóért!” Én csak álltam és nem is értettem. Milliók? Egy barátom azonban azt tanácsolta, ha nem éhezek, ne adjam el, mert akkor ő fog vele járni, nem én. És igaza volt. Bármennyit kérhettem volna érte, megkaptam volna, de nem bántam meg, hogy nem adtam el.

Kommersz és különleges

Czanf Ferenc Egerből hozta el kedvencét, ami egy Citroën ac4 Torpedo Kommerzielle.

- Ez az autó 1930-as években luxuskategóriának számított, viszont mint a neve is mutatja, a kommerzielle kereskedelmit jelent, nem csak személyszállításra használták, hanem ha kivették az ülést belőle, akkor kisebb áruszállításra is tökéletesen megfelelt - mutatja Ferenc. - 2016-ban került be az országba, közel három és fél év alatt sikerült felújítani, hogy sikeres legyen az Oldtimer vizsgája. Ide, erre a találkozóra tréleren érkezett, de működőképes, kisebb felvonulások alkalmával kicsit megjáratjuk. Az autó felépítésében, működésében egyébként teljesen megfelel a mai modern autóknak, persze nem az automata váltósokra gondolok. Van benne kuplung, fék, gáz, sebességváltó, kézifék, kormány. Amiben egy kicsit eltér a mai testvéreitől, hogy például a kormány elég combos benne, azt meg kell fogni és izomból tekerni. Üzemanyagban sincs eltérés, ugyanazt fogyasztja, mint a mostaniak, a hajtóműolajból viszont speciálisabbat igényel. Szinte bármi beszerezhető hozzá, minden alkatrész pótolható, így a karbantartása viszonylag könnyen megoldható.

Tóth József is egy különlegességgel érkezett, Füzesabonyból hozta el az 1926-os Ford T-modelljét.

- Sajnos tréleren kellett részt vennünk a felvonuláson, mert az egyik kerekünk defektes lett - mutatja József a szerencsétlenül járt autót. - Egyébként teljesen üzemképes ez a 94 éves autó. Azt kell tudni róla, hogy ez egy keménytetős, ritka darab, többségében nyitott tetővel gyártották. Amerikából érkezett eléggé rossz állapotban. Két év alatt sikerült felújítani teljesen. Karosszériázás és motorfelújítás után most már élvezzük, hogy a miénk lehet. Ugyanazt tankolom bele, mint a ma készült autókba, fogyasztása pedig 14 liter körül van, ami jónak mondható.

Oldalkocsis szerelem

Több mint száz retro jármű érkezett a Tisza-szigetre. Körülbelül ugyanannyi volt a motoros, mint az autós. Szendi János Edelényből érkezett egy Honda Gold Wing oldalkocsis motorral.

- Ez nem egy mindennapi motorkerékpár, amit Hollandiában építettek - mondja. - Mivel nem európai szabvány, ezért elég nehéz volt forgalomba helyezni. Számomra a szabadságot, a luxust, a kényelmet jelenti. Hosszú kilométerek múlva sem fárad el benne az ember, és mivel fűthető az oldalkocsi, a téli mínuszokban is kitűnően lehet használni. Mindig is szerettem a motorokat, és gyerekként is nagyon vártam, hogy felnőttként legyen majd egy sajátom. Aztán 18 éves koromban úgy döntöttem elérkezett az idő, hogy vegyek egy oldalkocsis motort. Kiutaztam Ukrajnába és a próbaúton összetörtem az oldalkocsit. Annyira csalódtam magamban, hogy jó ideig hallani sem akartam a motorvásárlásról. Amikor elmúltam negyven éves, újra felgyulladt a szikra, és azóta az oldalkocsizás szerelmese lettem.

A veterán járműtalálkozót a Mezőcsáti Motoros és Veterán Klub szervezte, főtámogatója a tiszaújvárosi önkormányzat volt.

- 2016 óta minden évben tavasszal Mezőcsáton rendezünk ilyen találkozót. Most első alkalommal hoztuk ide a Tisza-szigetre - nyilatkozta lapunknak Tóth László, a klub vezetője. - Bízunk abban, hogy hagyományt teremthetünk, és évről-évre visszatérhetnek ide a régiségek. Azt gondolom, hogy ez az alkalom igazán jól sikerült, hiszen összesen 103 járművet regisztráltunk. Ez a szám jóval meghaladja azt, amire számítottunk, még úgy is, hogy a járványhelyzet miatt idén külföldről nem jöttek veteránok.

ema