Akiket a benzingőz illata megcsapott

autoverseny1A főszereplő Opel Astra OPC.

Adott egy pálya, egy autó, adott egy lelkes csapat és a cél: huszonnégy órán keresztül a legtöbb kört megtenni. Júliusban Dömsödön rendezték meg a 24 Hours of Racing egyik magyarországi futamát, ahol tiszaújvárosiak is indultak. Nem ez volt az első huszonnégyes versenyük, harmadszor álltak rajthoz saját építésű autóval. A csapat tagjai között nincs hivatásos autóversenyző vagy autószerelő, mindenki hobbiból szerel, a szabadidejüket töltik a műhelyben és a versenypályán. Megcsapta őket a benzingőz illata, és ez pont elég...

A verseny az év legmelegebb hétvégéjére esett, de nem csak a 40 Celsius fok körüli hőmérséklet jelentett nehézséget. A száraz, poros pályán szinte nulla volt a látótávolság. Kik és miért indulnak el egy ilyen versenyen? Hogyan készülnek rá? Mi történik az alatt a 24 óra alatt, amíg az autó folyamatosan kint van a pályán? A kérdéseimre Elek Attila, a csapat egyik legrégebbi tagja válaszolt.

- Mennyi idő, amíg felkészültök egy versenyre? Hogyan képzeljük ezt el?

- Amikor hazajövünk egy versenyről koszosan, porosan, fáradtan, csak arra vágyunk, hogy kipihenjük magunkat, azután újra beindul a gépezet. Elkezdjük az autó javítását, kicseréljük, ami elromlott, összetört, aztán csak oda lyukadunk ki, hogyha már ilyen jól megcsináltuk, miért ne indulnánk a következő versenyen.

- Hogy áll össze a csapat?

- A legfontosabb tagja a csapatnak egy Opel Astra OPC. Hárman vagyunk, akik a kezdetektől csináljuk, Pozsgai Viktor, Pozsgai Gergő - ők egyébként Zubogyon laknak - meg én. Tavaly csatlakozott hozzánk Ondreák Péter és Kovács Krisztián, idén pedig Gazsi Márkkal bővült a csapatunk, akik szintén tiszaújvárosiak. Mi hatan ültünk felváltva a volán mögött, de voltak segítőink is, akik a versenyző és a box közötti kommunikációban, valamint a szervizelésben segítettek.

- Honnan indult ez a történet?

- Három évvel ezelőtt Nyírádon próbáltuk ki magunkat először, akkor körülbelül kilencven versenyzőből a huszadikak lettünk, aztán a következő évben Kecelen, ahol a hetedik helyen zártunk. Idén pedig Dömsödön álltunk rajthoz, győzelmi esélyekkel. Sajnos ez a verseny nem úgy alakult, ahogy elképzeltük, mert először egy ütközésből adódó problémát kellett helyreraknunk, majd féltávon elektronikai hiba lépett fel az autóban, ezért fel kellett adnunk a versenyt.

- Ez elvette a kedveteket, veszítettetek a lendületből, vagy jövőre újra nekiindultok?

- Alig egy hét telt el a verseny óta és már a hiba keresésén és javításán dolgozunk. Vélhetően ismét ott leszünk valamelyik futam rajtjánál.

- Azok kedvéért, akik még nem láttak ilyen versenyt, hogy kell elképzelni? Valóban huszonnégy órán keresztül nyomjátok a gázpedált?

- Igen, itt huszonnégy órán keresztül menni kell. Pénteken érkeztünk a helyszínre, akkor felállítottuk a bázist, ahol a versenybírók leellenőrizték az autót. A mi autónkat először túl hangosnak találták, amin korrigálnunk kellett, de azon kívül minden rendben volt. A 22-es rajtszámot kaptuk. Szombaton délután kettőkor volt a rajt és onnantól kezdve felváltva vezettünk. Nagyon meleg volt, ezért a délutáni sofőröket két-három óránként váltottuk. A sofőrváltást mindig próbáltuk minél gyorsabban megoldani, hiszen adott az idő, 24 óra, és ezalatt minél több kört kellett megtennünk. Volt, amikor hiba miatt kellett kiállni, akkor is gyorsan kellett javítanunk, hogy a lehető legkevesebb ideig álljon az autó, és minél hamarabb vissza tudjon menni a pályára.

- Amíg versenyben voltatok, addig hogyan szerepeltetek?

- Nagyon bosszantó volt, hogy mielőtt megállt az autó, az előtti körben miénk volt a második legjobb köridő. Úgy nézett ki, hogy nagyon jól megyünk, akár az elsők között is végezhettünk volna. Csak hát a technika közbeszólt…

- Nekem nézőként nagy élmény volt a meleg és a mérhetetlen por ellenére is, de ti, sofőrként, hogy éreztétek magatokat?

- Ilyenkor az adrenalin dolgozik bennünk. Ha nincs teendő, nem kell szervizelni, és nem ülünk az autóban, akkor próbálunk egy kicsit pihenni, de nem nagyon lehet, mert a fél fülünk mindig a versenyen van. Akkor annyira nem érezzük a fáradtságot, mert a versenydrukk ébren tart. Viszont, ha sikerül végigcsinálni a huszonnégy órát, a mérhetetlen fáradtság mellett büszkeség tölt el, mert azt érzem, férfimunka volt, megcsináltuk!

ema