Tíz éve gondolkodtatnak és szórakoztatnak

kulissza1A társulat a Csörgess meg! című stílusparódia jeleneteit mutatta be.

Augusztus 20-án Lorántffy Zsuzsanna Emlékplakett kitüntetéssel ismerte el Tiszaújváros önkormányzata a Kulissza Játékszín társulatát. A csoport 10 évvel ezelőtt alakult meg, színházat kedvelő, többségében helyi emberekből. Szívvel, lélekkel, odaadással dolgoznak, sokféle műfajban kipróbálták már magukat. A színtársulat fennállásának tizedik évfordulóján egy régi darabja, a Csörgess meg! című stílusparódia jeleneteit mutatta be. A jubileumi ünnepségen az egyik alapító tagot, Hegedüs Lászlót a társulat örökös tagjává avatták.

- Miután 1967-ben átadták ezt a házat, Mihalovits Ervin igazgató működése alatt nagyszerű színházi előadások zajlottak itt.

Aztán 1980-ban megfogalmazódott az az igény, hogy ne csak profi társulatokat lássanak a színpadon, hanem mutassák meg magukat a helyi amatőrök is. Ezt követően Varga Ákos vezetésével létrejött a Szivárvány Színjátszó Kör, majd később átvette helyét a Club ’96 Olasz Gyula vezetésével. Tíz évvel ezelőtt Tiszaszederkényben Mátyás Edina ötlete volt: mi lenne, ha újra felelevenítenénk az amatőr színjátszást a városban, és akkor elindult egy folyamat, ami még mind a mai napig tart.

- 2015-ben az „Óz, a nagy varázsló” bemutató előadása után fogalmazódott meg bennem - ha jól emlékszem, a társulatnak akkor el is mondtam - hogy igen, most jött el az a pillanat, amikor Tiszaszederkényben, Tiszaújvárosban a színjátszás újra életre kelt - elevenítette fel a történteket beszédében Mátyás Zoltán, a Derkovits Művelődési Központ igazgatója.

- Amikor az ember születésnapra készül, picit ünneplőbe öltözteti a lelkét is, és kicsit elgondolkodik az ünnepelten. Én is ezt tettem. Azon gondolkodtam, mit is adott a Kulissza az elmúlt tíz évben. Biztosan önök is tapasztalják a hétköznapok nehézségeit és problémáit, amelyeket elég nehéz megtörni, és nehéz olyan fogódzókat találni, ami átvisz egy másik világba. Ezeket a fogódzókat a kultúrában keresem - bizonyára sokan vagyunk így ezzel. A Kulissza nagyon sokat segített nekünk ebben - köszöntötte a társulatot városunk képviselő-testülete nevében Tokaji Edit önkormányzati képviselő.

A köszöntőbeszédek után a Kulissza Játékszín társulatvezetője, Mátyás Edina fejezte ki háláját a nézőknek, támogatóknak és örökös társulati tagsággal tüntette ki a csoport oszlopos tagját, Hegedüs Lászlót. Mátyás Edina az előadást követően válaszolt lapunk kérdéseire.

- Honnan tudta, hogyan kell színházat csinálni?

- Nem tudtam, és ma sem állítom azt, hogy tudom. Mégis, már a legelején, 2013-ban, az Operett Gála rendezésekor úgy indultam el ezen az úton, hogy színházat csinálunk, és itt félmegoldás nincs. Nem mondjuk azt, hogy mintha… Nem. Komolyan kell. Hegedüs Lászlót bosszantja, amikor azt mondja valaki egy előadás után, hogy amatőrökhöz képest jók voltunk. A szó legszorosabb értelmében persze igaz, amatőrök vagyunk, de a karakterek megformálása során önmagunkat is beletesszük a szerepekbe, és az nem amatőr. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy többnek hinnénk magunkat annál, mint akik vagyunk: szereplők.

- Hogyan birkózik meg a szereplők toborzásával?

- Sokat szoktak nevetni a Kulisszások azon, hogy bárhol képes vagyok megtalálni egy-egy karaktert. Csoma Bertalant például egy bálon szólítottam meg. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy az esetek nyolcvan százalékában elutasítást kapok, de az a húsz százalék most itt van velünk.

Nagyon sokan azt mondják, távol áll tőlük a színpad világa. Úgy gondolom, amíg nem próbálja meg valaki, addig ő sem tudja, valójában mire képes. Valamilyen formában bárki tud érvényesülni a színpadon. Például, ha csak a pincért játssza el valaki, akinek nem kell megszólalnia. Nem is szabad nekirontani a falnak, hagyni kell időt arra, hogy mindenki beleszokjon a színpad légkörébe.

- Mi a társulat művészi hitvallása?

- A legfontosabb alapelveink egyike, hogy mindent próbáljunk ki, ne ragadjunk le egy bizonyos műfajnál csak azért, mert az korábban nagy sikert hozott. Mi magunk is nagyon kíváncsiak vagyunk, hol húzódnak a határaink, miközben folyamatosan törekszünk a fejlődésre. Kell, hogy a magunkénak érezzünk egy darabot, mielőtt elkezdünk dolgozni vele, máskülönben nem lenne élvezhető a végeredmény, sem nekünk, sem a közönségünk számára.

Szintén lényeges, hogy a nézők szemével is lássunk, ugyanakkor nem célunk teljes mértékben megfelelni a publikum elvárásainak. Gondolkodtatni és szórakoztatni - mi ebben hiszünk.

Ördögh István