Séta és tánc kékben

kr seta 1
Tánccal kezdődött a program.

2007. december 18-án, az ENSZ április 2-át jelölte ki az autizmus világnapjának, hogy felhívja a világ figyelmét az autizmusra, az autizmus spektrum zavarra, amely tízmilliókat érint a Földön.

Az elmúlt esztendőkben sok ország csatlakozott a tavaszi világnaphoz figyelemfelhívó, ismeretterjesztő programokkal. Tiszaújváros is, immár harmadik éve fejezi ki támogatását, szimpátiáját azzal, hogy közös sétára és táncra hívják a lakosságot.

Több százan gyülekeztek a Városháztéren kék léggömbökkel, kék ruhában. A szín és a tett az autista embertársaink iránti elfogadást, együttérzést és toleranciát jelképezte. A helyi programot az Éltes Mátyás Iskola Napraforgó Alapítványa támogatásával rendezték meg. Szabolcsiné Mecsei Andrea gyógypedagógus egy közös tánccal indította a szabadtéri eseményt, melyhez általános iskolások, óvodások és járókelők is csatlakoztak.

- Én azért jöttem, mert érintett vagyok, az egyik unokám autista. Olvastam a felhívást a Krónikában a közös táncról és a sétáról, és úgy éreztem itt a helyem, ezzel is szeretném kifejezni a szimpátiámat, hogy együtt érzek velük, az autistákkal és családjukkal. Védőnőként is jól tudom, hogy az autizmus nem betegség, hanem egy állapot, melynek különböző szintjei vannak. Sajnos azt tapasztalom, hogy az itthoni helyzet eléggé megosztó. Nehezen illeszkednek be az autista gyerekek az iskolarendszerbe, egészen más a helyzet Írországban, ahol a lányomék és az unokám él. Ott sokkal elfogadóbbak az emberek, normál iskolai keretek között tudnak tanulni az autisták, miközben igyekeznek megoldani azt, hogy segítőkkel segítsék az autista tanulók beilleszkedését, talán ezért is tudnak sikerrel végighaladni az általános iskolán - mondja Petneháziné, Ági, majd az autizmus ezerféle tünete közül felsorol néhányat, ami a legjellemzőbb a tünetcsoportból. - Másképp értékeli a külvilág azokat a tüneteket, amit a család észlel, úgymond „bolondnak” titulálják az autistát, pedig csak más. Sok értékes tulajdonsága van azon túl, hogy a szociális viselkedésében hiányosságai vannak. Nem szereti például a zajt, a tömeget, nem lehet megpuszilni, simogatni, nem várhatók el tőle ugyanazok, amik egy átlaggyerektől elvárható. Ezeket meg kell tanulnunk, sajnos nálunk nem működik még.

A Dísztavat körbesétálók tömegével gyalogolt együtt Varga Imre és fia, Imike is, akinél hatéves korában diagnosztizálták az autizmust.

- Kicsiként is furcsán viselkedett a gyerek, verte a fejét a falba, és még sok más furcsa dolga volt neki, először nem tudtuk mire vélni - mondja az apa. - Később a szakorvos mondta, hogy baj van. Imi jó gyerek, szeret zenélni, zongorázik, holott a kézügyességével van egy kis probléma, de a tanulás is jól megy neki, négyes, ötös tanuló az Éltes Mátyás iskolában. Azt gondolom, hogy ugyanolyan életünk van, mint bárkinek, csak a jövőtől félünk, nem tudjuk, mit hoz az élet, remélem a fiunkból egy jó zenész lesz.

Az autista emberek és családjuk rengeteg akadályba ütközik a hétköznapokon. Például az oktatáshoz, kommunikációhoz, munkavállaláshoz, vagy a szolgáltatásokhoz egyenlő esélyű hozzáféréshez való jog gyakorlása során. Az Autisták Országos Szövetségének célja, hogy ne csak megismerjük és megértsük az autista emberek előtt álló akadályokat, hanem, hogy együtt le is döntsük a korlátokat. E gondolat jegyében szervezték meg a világnap tiszaújvárosi programjait is.

- Harmadik alkalommal sikerült megrendeznünk a közös táncot és a sétát, szerencsére egyre többen vagyunk, aminek nagyon örülünk, hiszen ez fontos nekünk! - kezdi az egyik főszervező, Szabolcsiné Mecsei Andrea gyógypedagógus. - Napjainkban egyre több gyereknél és felnőttnél diagnosztizálnak autizmust, a hétköznapi ember nem nagyon tudja őket hova tenni, pedig szeretettel és nyitottsággal teljesen jól kezelhetők. Nagyon nehéz egy autista gyereket nevelő családnak, ha például a gyerek zárkózott és szorongó, előfordulhat az is, hogy ki sem tudnak jönni a házból, a négy fal közül, mert a gyerek fél az ismeretlen környéktől, az ismeretlen útvonaltól. Az autistáknak az iskolában sem könnyű, hiszen sokszor bántják, kirekesztik őket. Nagyon kevés az elfogadó közösség, de például a Hunyadi iskolában idén érzékenyítő programot indítottunk. Ezzel a mai közös rendezvénnyel is szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ne húzódjunk el az autizmustól, hiszen itt van közöttünk, a mindennapjainkban, senki nincs ellene beoltva, és bárkinek lehet a gyereke vagy az unokája autista. Egészen másképp működik az agyuk, ez egy olyan csodás világ, amit meg kell ismerni ahhoz, hogy megértsük őket. Sajnos sokan nem jöttek el ma ide közénk, a szülők többsége ezt szégyelli, azt mondják nekik az autizmus csak fájdalmat okozott, mit ünnepeljenek. Én meg azt mondom, hogy ez a mi ünnepünk, nem az övék, nekünk kell tudatosabban elfogadnunk őket, az autistákat, akkor ők is sikeresebbek lesznek - fejezi be Andrea.

Folyamatosan növekszik az autizmussal élő felnőttek és gyermekek száma. Míg a hatvanas években 2-5 tízezrelékre becsülték az autizmus gyakoriságát, addig a legfrissebb epidemiológiai vizsgálatok alapján az előfordulási gyakoriság ma már meghaladja az 1 százalékot - derül ki az Autisták Országos Szövetségének adataiból. Köztünk is élnek autisták, felnőttek, iskolások, óvodások. A Tiszaújvárosi Napköziotthonos Óvodába öt autista gyermek jár.

- A minap hallottam, hogy minden nap egy autistát diagnosztizálnak a világon. Mi is tapasztaljuk a számok növekedését, hiszen egyik nevelési évről a másikra megduplázódott a számuk intézményünkben. 12 sajátos nevelési igényű gyermekből 5-6 biztos, hogy autista. Azt gondolom, hogy nekünk felnőtteknek, családnak, pedagógusoknak, dajkáknak példát kell mutatnunk, azzal, hogy elfogadjuk az autista gyerekeket, hiszen az óvodások utánzással tanulnak mindent. Ha azt látják, hogy mi elfogadjuk őket, kedvesek, segítőkészek vagyunk, akkor a gyerek is ugyanilyen empátiával és toleranciával fordul majd egy autistához - nyilatkozta lapunknak Micskiné Bodó Erzsébet, a Tiszaújvárosi Napköziotthonos Óvoda vezetője.

berta