Humorral fűszerezve

kr aradi
Jó a hangom, csak rossz hallgatni - viccelődött Aradi Tibor.

Visszatérő vendége Tiszújvárosnak Aradi Tibor humorista, aki ezúttal a Triatlon Nagyhét Kreaktív színpadán lépett a közönség elé. A Stand up Comedy-s nem egyedül érkezett, fiatal pályatársát, Rekop Györgyöt is magával hozta.

- Stand Up comedy-sek jönnek-mennek a városunkban évek óta, téged, mintha többet látnánk nálunk, mint a többieket - mondom egykori, egyszeri Tisza tévés műsorvezető társamnak, Aradi Tibornak.

- Nem tudom, hogy miért szeret engem ez a város, de nagyon sokszor kapok meghívást. Ha hiszed, ha nem olyan komolyak voltak a szándékaim a várossal, hogy már szerveztem, hogy ideköltözöm, mert eszméletlenül tetszik, és nagyon jól érzem magam itt mindig. Akkor bukott meg a történet, amikor tudatosult bennem, hogy ugyanolyan ingatlanárak vannak itt, mint Budapesten, így viszont nem érdemes, mert az lett volna jövetelem mozgatórugója, hogy egy hely amit szeretek, és olcsóbb az ingatlan mint Pesten, úgyhogy ez nem sikerült.

- Lüktet a város, Triatlon Nagyhét van, mindenhol emberek, tömeg. Másnak látod most, mint korábban bármikor?

- Bennem van egy nagyon komoly nosztalgikus kép, amikor még nem Tiszaújvárosnak hívták. Nekem akkor is tetszett, és akkor is sokat jártam ide fellépni. Akkor még nagyon kezdő humoristaként jöttem a nagyokkal. Akkor is jó energiái voltak, most meg pláne. Tiszta Európa, nagyon büszke lehet magára a város. Azt veszem észre, hogy itt „jólét” van. Ha ebben az országban tud jólét lenni, akkor itt az van, körülnézek és boldog, egészséges arcokat látok, amit sajnos egyre kevésbé tapasztalok az országban.

- Bőséges repertoárodból mit húzol elő? Megtervezed mindig, vagy kilépsz a színpadra, ránézel a közönségre, és amit érzel?

- Igen, valahogy így van. A színpadra lépés pillanatában sem tudom, hogy mit fogok mondani. Olyanokat is mondok, amiket sokszor elmondok, olyanokat is, amik itt jutnak eszembe, de hál’ Istennek olyan nagy a repertoár, hogy nem tudom még, hogy az első két rögtönzött poénból bejön-e valami vagy nem, ahhoz alakítom a műsort. Például azt sem tudtam, hogy lesz-e zene ma, vagy csak beszélek, de aztán láttam, hogy összegyűlt ennyi ember, akkor valami zenés mulatság is kell, mert az földobja a hangulatot, de semmi konkrét nincs az agyamban, hogy ezt fogom elmondani eddig és akkor itt vége van és elhagyom a színpadot.

- Jó kis egyveleget gyúrtál a ’80-as évek nagy slágereiből is. Bátran nyúlsz a zenéhez?

- Jó a hangom, csak rossz hallgatni. Például most itt van egy csomó ember, bejött nekik, de van olyan hely, ahová elmegyek, és ott is vannak ugyanennyien, de küzdenem kell 15-20 percig, hogy egyáltalán figyeljenek rám. Van olyan, hogy idejönnek az emberek, én egy pillanatra megijedek, hogy jaj de sokan vannak és mi lesz ebből. Beszélgetni fognak, kiabálni fognak, iszogatni fognak, figyelnek-e majd rám. Ilyen dolgok végigfutnak az ember agyán és aztán az első perctől kezdve figyelik a műsort, beletapsolnak, a végén visszatapsolnak, hát itt is ezt kaptam. Ezért is mondtam az elején, hogy legyen magára büszke a város, mert humorérzékük is van - amit a műsorban is sokszor elmondtam, - szóval látszik azon, hogy figyelnek, hogy rendben vannak az agyak.

- Ha nincs nevetés, elütöd egy poénnal?

- Á, nem. Nem lehet humorral elütni, ha nincs nevetés, mert azon sem fognak röhögni. Hál’ Istennek nem nagyon futok bele ilyesmibe, de olyanok vannak természetesen manapság - egyre több sajnos -, hogy szimplán nem kíváncsiak az emberek a humorra. Már annyira belefásultak a mindennapjaikba, hogy mit akarsz te itt jópofáskodni, elég rossz kedvem van, ne akarj engem felvidítani, meg az általános nemtörődömség, a másik átlépése, hogy a színpadon megy egy produkció, hadd menjen, engem nem érdekel. Na, akkor lehet olyat csinálni, hogy odébb menni, ami természetes, hiszen nem jöhet be mindenkinek minden, de amikor ott vannak és hangoskodnak, nem figyelnek, az egy egyre erősödő tendencia az országban. Szerencsére nem sokszor találkozom vele.

- Könnyen gyártod a poénokat?

- Szerencsére könnyen gyártódik a humor az agyamban, mert a rádiókabaré rákényszerít, hiszen Varga Ferenc József kollégámmal kétheti rendszerességgel meg kell írnunk két jelenetet. Aztán itt van az ATV-n egy új műsor, ez a szörnyű Aradi-Varga Show, rémálom ne nézd meg! Abból is havonta le kell gyártanunk havonta kétszer 55 percet. Hát kell hozzá agy, megmondom őszintén. Nagyon sok nagynevű humorista mondta, hogy csodállak titeket, mert én 30 év alatt sem írtam annyit, mint amit ti egy év alatt. És tényleg! Utánanéztem, hogy úristen hány oldal, hány poén jött össze, amin ráadásul még nevetnek is. Mondhatnám, hogy áldott állapotban dolgozunk Ferivel, mert még egyelőre jönnek a poénok.

berta