Szülő, edző, gyerek

kr tkkse 1
Szülők, edzők és gyerekek hallgatták az előadást.

Szilárdi Katalin egykori sportoló, sportpszichológus, kaja-kenu mesteredző tartott előadást a TKKSE Szülői akadémia januári programjában. E hármas minőségében hozott hasznos gondolatokat a szülő, edző, gyermek trió közti kommunikáció fontosságáról. Napjainkban egyre többször előkerül ez téma, hiszen, mint azt a szakmabeliek mondják a gyermek sportteljesítményét és eredményét is nagyban befolyásolja ennek a hármasnak a működése.

- Sportolóként, hogy emlékszik vissza, annak idején, évtizedekkel ezelőtt is fontos volt a szülő, gyermek és edző közti jó kommunikáció vagy egyszerűen csak beíratták a gyereket, ő eljárt sportolni, az az ő „munkahelye”volt?

- Amikor én sportoltam, akkor még nem volt jellemző a szülők ilyen mértékű részvétele a gyerek sportolásában, versenyzésében. Ránk volt hagyva, hogy mit sportolunk, milyen intenzitással. Nekem nem volt probléma, hogy nem voltak kint a szüleim a versenyeken, én attól ugyanolyan motivált voltam.

- Mit gondol, az jó, hogy sok szülő együtt él és lélegzik a gyermeke sportjával?

- Attól függ, hogy ezt hogyan teszik. Ha ügyelnek arra, hogy a gyerek belső motivációja megmaradjon, ha a gyerek öröme a legfontosabb a szülő számára is ebben, akkor jó. Ha viszont túlzásba esnek, és arra törekszenek, hogy tudjanak dicsekedni a gyerek eredményeivel a facebookon, a kollégáknak a munkahelyen. Tehát, ha a saját meghosszabbításuknak élik meg a gyereket, akkor ez nem szerencsés, vagy ha üzleti befektetésnek tekintik, hogy leviszem minden reggel edzésre, megveszem neki a hajót, lapátot, akármilyen sporteszközt, és akkor mint egy vállalkozási befektetésnél, utána követelem tőle az eredményt, akkor a gyerek öröme elsikkad ebben a helyzetben.

- Vannak túlbuzgó szülők is, teli elvárásokkal. Ez akár rombolni is tud?

- Persze, de azért megvan az az időszak, amikor még a gyerek elsősorban a szüleire hallgat. Ha akkor pozitív megerősítést kap azzal kapcsolatosan, hogy milyen nagyszerű az, amit ő csinál, mennyire hasznos, hallja, hogyan dicsekszik vele anyuka a nagymamának, hogy milyen szépen fejlődik, hogy képes rendszeresen menni edzésekre, és nem az a gyerek, aki folyton csak a számítógép előtt ül, hanem erőfeszítéseket tesz azért, hogy fejlessze magát, akkor ezek a pozitív visszhangok megerősítik a gyerek kedvét arra vonatkozóan, hogy nagyszerű, amit csinál.

- Vannak vehemensebben szurkoló szülők, akik mérkőzés vagy verseny közben az edzőt is túlharsogva próbálják biztatni, „irányítani” a gyereket, ami sokszor nem is biztatásnak hangzik, hanem inkább egy ideges, csalódott felnőtt kiabálásának. Én nem szívesen lennék ilyenkor gyerek a pályán.

- Ez valóban nem szerencsés. Az edző kompetenciája, hogy értékelje a gyerek teljesítményét a pályán. Az edző az, aki ennek a szakértője. Ő tudja pontosan, mit ér a gyerek teljesítménye. Szerintem, ha a szülő tud mértéket tartani, akkor jó, ha ott van. Én azt tenném, hogy megkérdezném a gyerekemet, hogy szeretné-e, hogy kimenjek a meccsére. Mert van a fejlődésnek is olyan fokozata, például be nem automatizált cselekvéseknél, ahol a néző tekintete nem erősíti, nem tesz jót ha nézik. De ezek olyan sportágak, ahol számolni kell azzal, hogy nézők lesznek. Ehhez is hozzá kell a gyereknek erősödnie. Annak ellenére, hogy nagyon sokan figyelik őt, arra kell fókuszálnia, amit éppen csinál. Ez is hathat fejlesztően, de ha érzi magán a szülő erős elvárását, hogy ő nem hibázhat, csak tökéletesen cselekedhet, akkor nyilván ez fölépíthet benne egy teljesítménygátat.

- Eddzük a testet, a lelket is kell?

- A sporttevékenység során spontán edződik a lélek is. Nagyon szerencsés, hogy ezekben a sportágakban a gyerekek megtanulják az önálló döntéshozást nagyon hamar, mert egyedül kell nekik helytállni egy kajakpályán, ahol villámgyors döntéseket felnőtt felelősséggel kell meghozniuk, tehát önmaga a tevékenység is fejlesztő. Aztán ha valaki eljut odáig, hogy már világversenyeken vesz részt, vagy hazai versenyeken is szeretne nagyon jó szerepelni, és azt tapasztalja, hogy nem tudja ugyanazt hozni ott, mint amit az edzésen, akkor szerencsés, ha sportpszichológust keres meg és az segít neki. A sportpszichológus segít abban is, hogy hogyan regenerálja magát egyik edzésről a másikra, vagy két versenyszám között. Sokféle módszert tud tanítani a sportpszichológus, aminek hasznát veszi a fölkészülés és a versenyzés során is a versenyző. Például a mentáltréning, ami a versenyzésre készít fel. Egy imaginációs technikát tudunk tanítani a versenyzőnek, hogy a fókuszát azon tudja tartani végig, amit csinál, hogy ne terelje el semmi a figyelmét, ne törődjön azzal, hogy ki nézi, ki nem, hogy a legtöbbet tudja kihozni magából azáltal, hogy arra figyel, amit éppen csinál. Aztán van az autogén tréning is, ami abban segít, hogy pontosabbak legyenek a mozgásai, mert a mozgáskoordinációt javítja, másrészt a regenerálódás képességét is elősegíti. Aztán van a belső beszéd kialakítása, hogy hogyan tudja magát motiválni verseny közben, hogyan tudja lenyugtatni magát, ha szükséges.

- A szülő, edző, gyermek hármasban mi a szülő dolga, vagy feladata?

- A szülőnek elsősorban az a dolga, hogy a feltételeket biztosítsa a gyereknek ahhoz, hogy ott tudjon lenni edzésen, ott tudjon lenni a versenyen. Versenyszezonban egy kajak négyesből ne rántsa ki a gyerekét, hogy ott maradjon három gyerek versenyzőtárs nélkül, és hiába készüljön egy versenyre. Alkalmazkodást igényel a szülőtől egy versenyszerűen sportoló gyereknél a versenynaptárjához való igazodás. Aztán a napi rendszerességű beszélgetés arról, hogy, hogy érezted magad edzésen, nem az, hogy mennyit mentél időre, meg kit vertél meg, kit szúrtál meg, hanem arról beszélni, hogyan érezte magát, és milyen volt a barátaival, mit élt meg. Érzelmi támasz kell nekik adni, meg elfogadni azt, amit ő mond, és nem az érzéseivel vitatkozni. Ezek fontos dolgok.

- És hol van ebben a trióban az edző? Milyen útmutatást adna nekik?

- Az edzőknek azt, hogy legyen türelmük a szülőkkel kommunikálni, értsék meg a szülők aggodalmait is, értsék meg a szülők szempontjait is. Fordítsanak arra időt, hogy szülői értekezletet is tartsanak. Időben adják a szülők kezébe a versenynaptárt, hogy ők is a szerint tudják a szabadságukat tervezni. Ha rendszeresen kommunikálnak, van türelem az edző részéről a szülőnek elmagyarázni, akkor jó lesz az együttműködés, és végül nem öntik ki a mosdóvízzel a gyereket a kettőjük konfliktusában, hanem a gyerek öröme megmarad a sportolás iránt.

berta