Földalatti koncert

kr koncert 1A $zerzeTesek Ferrarival nyitották a kalózbulit.

A kilencvenes évek elején Budapest VIII. kerületében, a Ganz Művelődési Ház pincéjében volt egy Fekete Lyuk nevű klub. A Keletitől a Mező Imre úti temető mellett kellett gyalogolni, aztán egy sötét parkon átvágni, hogy végül a föld alatt, a művelődési ház pincéjében kössön ki a szórakozni vágyó fiatal.

Abban az időben ez volt az a hely, ahol felléphettek olyan zenekarok, akik nem rádióbarát zenét játszottak, és szövegeikkel kicsit megpiszkálták a hatalmat. Itt kezdett a Kispál és a Borz, a Pál Utcai Fiúk, a Sziámi, és sokszor játszott a Tankcsapda, az Auróra, a VHK és Waszlavik Gazember is. Ennek a hangulata jutott eszembe, amikor kigyalogoltam a Perényi Péter úti garázssorra, a Lordok Házával szemben, a régi körforgalomhoz. Két helyi zenekar, a $zerzeTesek Ferrarival és a Reborn szervezett ide egy kalózkoncertet a hétvégén, hogy egy kicsit felkavarják a várost.

- Nem akarunk beállni a panaszkodók sorába, hogy itt nincs semmi, hanem meg akarjuk mutatni a fiataloknak, hogy ha valami nincs, akkor azt meg kell csinálni, és meg lehet csinálni - mondta Fazekas László, a Reborn zenekar dobosa. - Van a városban sok raktár, műhely, garázs, ahová befér egy zenekar - vagy akár DJ pult, ha valaki az elektronikus zenét szereti -, és lehet egy nagyobb házibulit csinálni. Úgy terveztük az egész bulit, hogy ne zavarjon senkit. Kint a város szélén, két zenekar játszott egy-egy órát héttől kilencig, utána még beszélgettünk egy kicsit, és úgy láttam, mindenki nagyon jól érezte magát. Találkoztak rég nem látott haverok, láttak két helyi zenekart, és most mindenki azt mondja, hogy legyen folytatás, szervezzünk még hasonló bulikat. Nagyon örülök, hogy sikerült, fogalmunk sem volt, hogy egyáltalán eljön-e valaki, és nagyon meglepődtünk, amikor hét órakor megjelent a tömeg, egyszer csak itt volt 70-80 ember, és tele lett a műhely. Érdekli az embereket az élő zene, és azt szeretnénk, hogy más is csináljon hasonló bulikat - ha valaki mondjuk a hip-hop vagy rap zenét kedveli, az csináljon hiphop bulit - mindegy, csak ne üljön otthon arra várva, hogy majd hátha valaki valamikor szervez valamit. Sok munka van benne, a két zenekarból nyolc ember két napig egyfolytában dolgozott, kipakolták a műhelyt, raklapból színpadot építettek, a hangosítással és a lámpákkal megint elment két nap, de a végén mindenki azt mondta, hogy megérte.

- Koncert előtt egy hátizsákos fiatalember jött megnézni, hogy mi ez a zaj. „Rockzene?” – kérdezte. „Igen, két zenekar fog játszani, gyere nézd meg őket.” „Nem lehet, mennem kell dolgozni, de nagyon jó lenne, ha lenne ilyen, mert itt vagyunk hetekig, és nem tudunk hová menni.” „Hová valósi vagy?” „Ukrajnába. Nem tudok hazamenni minden hétvégén, legközelebb szóljatok, és eljövök.”

Odabent nem sokat hallottam a hangerőtől, a terem végében próbáltam beszélni az emberekkel. „Nagyon jó a hely, klubhangulata van, sokan vannak, tele van a műhely, jól érezzük magunkat. Jól szól a cucc, mindent jól lehet hallani. Két zenekar tulajdonképpen egy mini-fesztivált szervezett, önerőből, remélem, hogy folytatják, és lesz még több ilyen koncert.”

„Én Londonban élek, ott nagyon mennek az ilyen bulik. A város távolabbi pontján keresnek egy raktárat, bepakolják a hangfalakat, és több százan eljönnek. Vagy van, aki kiviszi a puszta közepére, a semmibe. Építenek egy kis színpadot, egy generátorról pedig meg lehet hajtani a hangosítást.” „Ti nem nézitek meg a második zenekart?” - kérdeztem két kint ácsorgó sráctól. „De, csak kijöttünk cigizni, de megyünk is vissza, mert annyi a szúnyog, hogy egyfolytában csapkodni kell őket.” „Hetvenen biztosan vannak odabent.” - mondja egy Budapestre elszármazott tiszaújvárosi kolléga. „Jó találkozni a régi ismerősökkel, akikkel régen is koncertekre jártunk.”

Már teljesen besötétedett odakint, mire a második zenekar végzett. Kibotladoztam a garázssorról, elindultam haza, és újra 17 évesnek éreztem magam.

Surányi P. Balázs