Kirándulás természeti kincseink között

kr ertekseta 1Több mint harmincan keltek útra.

Második alkalommal szervezett értéksétát a Tiszaújvárosi Települési Értéktár Testület. A séta során több helyi értéket is érintettek, de a főszerepet a város határában húzódó gátszakasz és az ártér élővilága kapta.

Természeti értékeinkre több, mint harmincan voltak kíváncsiak. Ők erdőn, mezőn keresztül, úttalan utakon fedezték fel a város talán sosem látott, rejtett szépségeit. A települési értéktár 2014-ben jött létre, hogy helyi kincseinket összegyűjtsék, óvják, fennmaradásukat segítsék, valamint megismertessék ezeket itthon és külföldön egyaránt. Sőt, a települési értéktárba történő bekerülés a hungarikummá válás előszobája is lehet. Az értéktár a kutatómunkába bevonja a lakosságot is, hiszen bárki tehet javaslatot arra, mi kerüljön be a helyi kincsek közé. Több kategóriában nevezhetők az értékek. Lehetnek épített vagy természeti értékek, sport, kultúra, ipar, de akár agrár, egészség vagy turizmus témakörben is érkezhetnek ajánlások. Az értékek között szerepel (a teljesség igénye nélkül), például dr. Zabos Géza munkássága, a Sportcentrum vagy a víztorony is. A szombati séta egyik állomása a Tisza jobb oldali 08.03. számú Tiszakeszi - Sajószögedi árvízvédelmi fővonal tiszaújvárosi szakasza volt, ahol dr. Kákóczki Balázs történész mesélt a gátszakasz megépülésének körülményeiről.

- A Tisza bal partjának árvízmentesítése a 19. század első felében kezdődött - kezdte. - Széchenyi István kezdeményezésére indultak el a szabályozási munkálatok Polgár határában, az 1830-as években. Ennek az volt az oka, hogy a Tisza bal partja jóval alacsonyabban fekszik, ezért hamarabb kellett kiépíteni a védelmet, mint itt a jobb parton, ahol most is vagyunk. Az 1860-as évekre készült el a bal part védelme Tokajtól, egészen Tiszafüredig. Azonban az árhullámok értelemszerűen megnövelték a vízszintet, és mivel a bal part biztosított volt, ezért a jobb parton okozott kiöntéseket. Az 1910-es évekre már olyan mértékben megemelkedett a jobb parton a vízszint, hogy el kellett gondolkodni, hogy a jobb parti településeket, mint Tiszapalkonyát, Tiszaszederkényt is árvízmentesíteni kell. A tervezési munkákat az 1930-as évek elején kezdték el megtervezni, majd 1935-ben megvetették a gát alapját, 1940-re pedig be is fejezték az építését. Azt azonban tudnunk kell, hogy nem teljesen a terveknek megfelelően épült meg, sőt voltak lyukak is a gáton Tiszapalkonyánál és főleg Tiszaszederkénynél. A tiszaszederkényiek ekkor megmakacsolták magukat, nem voltak hajlandóak belépni abba a konzorciumba, amely kiépítette ezt a gátszakaszt. A falubeliek úgy döntöttek, hogy ők maguknak fogják felépíteni a gátat, azonban a világháború közbeszólt és nem sikerült befejezni. Végül ezt a szakaszt a Tiszapalkonyai Hőerőmű építésekor, az 1950-es évek első felében foltozták be, és elkészült a hiányzó szakasz is. Így kapta meg végleges formáját ez az árvízvédelmi fővédvonal, ami Sajószögedtől Tiszakesziig tart, összesen 32,5 kilométer hosszan.

Soós Gábor túravezető a tiszaújvárosi ártéri erdő és a Morotva-holtág természeti értékeiről, veszélyeztetett fajairól beszélt.

- Aki Tiszaújváros és Tiszaszederkény között rendszeresen közlekedik, gyakran láthat fehér gólyákat ezen a területen. Ennek az az oka, hogy ez a gát melletti rész megfelelő élőhelyet biztosít a békáknak, siklóknak, amivel a gólyák táplálkoznak, de nem csak ezeket, hanem a kisebb rágcsálókat is összeszedik. Így, azon túl, hogy a gólyák nagyon szép állatok, a magyar embereknek nagyon a szívükhöz nőttek, nagyon hasznosak is. Többek között ezért is gondolom, hogy ezeket az élőhelyeket nagyon fontos lenne megtartani, illetve növelni a felületüket. Bár tudjuk, hogy a gazdasági, társadalmi érdekek azt diktálják, hogy beépíthetővé váljanak ezek a területek. Ezen kívül meg kell említenünk, hogy itt az ártér és a Morotva-holtág az élőhelye két veszélyeztetett fajnak is, a díszes tarka lepkének és a vöröshasú unkának. Ezért ez kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület, ahol ennek megfelelően erdőgazdálkodási szabályok vannak érvényben a díszes tarka lepke védelme érdekében. A Morotva egyébként szláv eredetű szó, ami holtágat jelent. A jellegzetes sarló alakú Morotva-tó a Tisza holtága. A 20. században teljesen kiszáradt, mára pedig a városi Dísztó nagyságú mocsaras tóvá szelídült.

ema