A kutató

Sokan úgy tekintenek a TVK-ra, mint egy egyszerű gyárra. Az ember bemegy, csinálja azt, amit minden nap, majd a műszak végén kijön onnan, mint aki jól végezte dolgát. Ez persze így nem igaz. Főleg az első időkben rengeteg olyan fejlesztésről, fejlődésről lehetett hallani, mely akkoriban meghatározó volt.

S ezek mögött emberek álltak. Egyet közülük, Ivánfi Jenő kutatómérnököt mutatta be a Borsodi Vegyész 1970. december 3-án.

„Aktívan bekapcsolódott a vállalatnál folyó újítómozgalomba is. Szennyezett oldószerek regenerálása című újítása évi 100 ezer forint megtakarítást eredményezett a TVK-nak.”

Hogy nem csak amolyan propagandafogás volt a mérnök dicsérete, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy külföldön is publikált, valamint kongresszusokon vett részt és nem csak Európa keleti, hanem nyugati felén is.

„Pályafutásának kiemelkedő állomása volt az idei esztendő. Egyik pályamunkájával elnyerte az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 10 ezer forintos első díját és a nehézipari miniszter háromezer forintos különdíját.”

Egy ilyen kutatót érthető, ha megbecsültek már akkoriban is.

„Több évtizedes kimagasló kutatómunkájának elismeréseként a TVK igazgatósága 1966-ban megbízta a gyártmányfejlesztési és kutatólaboratórium vezetéséve, ahol tizennyolc kutatómérnök, nyolc vegyésztechnikus és harminc laboráns segíti nehéz, felelősségteljes munkájában.”

Egészen biztos, hogy a mai Tiszaújváros ezeknek a kutatóknak is köszönheti, hogy olyan, amilyen. Nyitottságuk, tehetségük és nem utolsó sorban kitartásuk nem csak nekik, városunknak is sikert hoztak.

A jövő héten ismét szemlézgetünk!

borza